Segíts gyermekednek megérteni a félelmét, a dühét és a szomorúságát szerethető meséken keresztül, úgy, hogy közben közelebb kerültök egymáshoz.
Milyen lenne, ha nem csak azt hallanád, hogy: „Semmi baj.”,
hanem azt is:
„Ma szomorú voltam.”
„Féltem az oviban.”
„Büszke vagyok magamra.”
Az érzések felismerése és kimondása nem velünk született képesség.
A gyermekek ezt tanulják.
És minél hamarabb megtanulják megnevezni, mi zajlik bennük, annál könnyebben tudnak kapcsolódni önmagukhoz és másokhoz is.
Sokszor a gyermeked még nem tudja megfogalmazni, mit érez – vagy egyszerűen nem találja a megfelelő szavakat.
Ilyenkor Te sem mindig tudod, hogyan segíts.
Kérdezz tovább? Nyugtasd meg? Vagy adj neki időt?
Ha az érzések kimondatlanok maradnak, a félelem, a düh vagy a szomorúság könnyen bent ragadhat.
Az Érzelmesék abban segít, hogy ezekről könnyebb legyen beszélni. A történetek és a hozzájuk kapcsolódó kérdések természetes módon nyitják meg az utat a közös beszélgetések felé.
Ma még csak egy vállvonás. Egy rövid „semmi”. Majd egy becsukott ajtó.
De ha a gyermeked nem tanulja meg felismerni és kimondani az érzéseit, könnyen hozzászokhat ahhoz, hogy inkább magában tartsa őket.
És idővel egyre nehezebb lehet elérni azt a világot, ami benne zajlik.
Mert valójában nem azt szeretnéd, hogy minden problémáját megoldd.
Hanem azt, hogy tudja:
Bármit elmondhat Neked, és Te ott leszel mellette.A szereplők érzésein keresztül a gyerek saját belső világa is kimondhatóbbá válik.
Az esti mese nem csak rutin lesz, hanem valódi beszélgetésindító pillanat.
A gyerek megtapasztalja, hogy nincs tiltott érzés. Dühösnek, félősnek, szomorúnak lenni emberi.
A történetek után kérdések segítik, hogy ne kelljen kitalálnod, hogyan indítsd el a beszélgetést.
Minden történet egy olyan érzést vagy élethelyzetet dolgoz fel, amellyel a gyermeked is találkozik a mindennapokban.
A mesékhez kapcsolódó dalok segítenek még mélyebben átélni a történeteket, az Érzésfonalak kérdései pedig természetes módon indítják el a közös beszélgetést.
Így az esti mese nem ér véget az utolsó oldallal. Sokszor éppen ott kezdődik: „Te éreztél már ilyet?”
Hogyan lehet szeretettel kezelni a haragot, anélkül hogy megszégyenítenénk a gyereket?
Mit tegyünk, amikor a veszteség nem magyarázatot kér, hanem jelenlétet?
Amikor a szülő megmutatja a saját érzéseit, és ezzel közelebb kerül a gyermekéhez.
Amikor a féltékenység mögött megbújó vágy végre meghallgatásra talál.
Félelemből bátorság, amikor lekerülnek a pótkerekek.
Dühről, félelemről, szomorúságról, elfogadásról, bátorságról és kapcsolódásról.
Férfiként tudom, néha milyen nehéz megtalálni a közös hangot a gyerekekkel – különösen akkor, amikor az érzéseikről szeretnénk beszélgetni.
Ezért született meg az Érzelmesék.
A célom egy olyan könyv létrehozása volt, amely segít a gyerekeknek megérteni és kimondani az érzéseiket, a szülőknek pedig kapaszkodót ad a közös beszélgetésekhez.
Pályám során csecsemőotthonban dolgoztam 2-6 éves gyermekekkel, tanítottam kisiskolásokat, később pedig kommunikációt oktattam az egyetemen. Ezek a tapasztalatok újra és újra megerősítettek abban, hogy az érzelmek megértése és kifejezése tanulható.
Hiszem, hogy a legerősebb kapcsolatok ott születnek, ahol biztonságban érezzük magunkat megnyílni.
Az Érzelmesék azért készült, hogy ebben legyen segítségetek – egy közös mese, egy közös dal és egy őszinte beszélgetés formájában.
Az első visszajelzések alapján az Érzelmesék nemcsak a gyerekeket köti le, hanem segít közelebb hozni egymáshoz a családtagokat is.
Nézd meg, milyen élményeket szereztek azok, akik már beleolvastak.
